Nos, barátnőm jóvoltából már elolvashattátok az 1. részt (Köszi, Nikó! *-*) és úgy hallottam, hogy a legtöbbeteknek tetszett. Akkor rendben, örülök és nem akarom abba hagyni :)
Érdekes, amikor dumálásról van szó, eléggé össze-vissza írok, de a történetben próbálok "egyenletesen", vagy hogyan mondjam. Így eléggé furcsa lehet, hogy én írom a részeket, mert ahogy ezt olvashatjátok, haha, képzelem, mit hihettek :DDD Még fura, hogy az "olvasóimhoz" szólok, ahhoz a kevéshez, akik vagytok, ezért szeretnélek titeket megkérni, hogy ha tetszett az irományom, akkor küldjétek el másoknak is, ne restelljétek jellemezni egy-két jó szóval a történetet :DD
Remélem nem baj, hogy ilyen hosszú egy-egy rész, csak annyira szeretek írni! Amikor írok, az olyan, mintha én is ott lennék.. Gyakran így adom ki magamból az érzéseimet. (Most kezdek már költőibb lenni.)
Gyakorlatilag ez a kis beszéd ennyi lett volna, remélem továbbra is fogjátok olvasni a részeimet, esetleg írtok hozzászólásokat is.. Remélem nem lett túl béna ez a kis.. "köszöntő", vagy minek nevezzem.
Sziasztok! :))
xoxo, Rosewolf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése